„Nincs talán még elfeledve a dal” – Kiállítás Tompa Mihály születésének 200. évfordulója alkalmából

Kiállításunkról szólva fontos kiemelnünk, hogy könyvtárunk kézirattári anyagának egyes, különlegesen szép vagy humoros darabjai ez idáig nem kerültek publikálásra. A fent említett kortársaknak írt fontosabb levelei mellett bemutatjuk a Virágregék című selyemborítású díszalbumot, a Tompáról és feleségéről készült eredeti fényképet, illetve elmeséljük, hogy mi köze a költőnek egy szerfelett díszes emlékkönyvhöz vagy Petőfi magánéletéhez.

A Tompával kapcsolatos legendák egy részét (gyakran az ő segítségével) cáfolni fogjuk, és reméljük, hogy újakat is fogunk alkotni róla.

Tárlatunkat egyéb vonatkozó dokumentumokkal, relikviákkal (levelek, festmények, és Tompa hírhedt „fekete könyve”) gazdagítja a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a Sárbogárdi Református Egyházközség.

Tompa Mihály költőként való fellépése is része azoknak a történéseknek, amelyek irodalomtörténeti szempontból kiemelt jelentőséget adnak az 1840-es éveknek.

Kortársai körében rendkívül népszerű volt: a kritikusok és az olvasóközönség egyaránt pozitívan fogadta műveit. Megjelenésekor a korszak egyik legelismertebb lapja, az Athenaeum közli a verseit, később pedig már az új korszakot jellemző Életképek, Honderü és Pesti Divatlap. A népies irány képviseletében időben és eleinte közkedveltségében is megelőzte Petőfit. Az olvasók körében kialakuló igazi hírnevét a népmesék feldolgozásain alapuló kötetének (Népregék, népmondák; 1846) köszönheti. A szakmai elismerést pedig a Kisfaludy Társaság különdíjának elnyerése biztosította (Szuhay Mátyás, 1847). A Petőfi fellépésével elburjánzó népiességhez, később pedig a szabadságharchoz és az azt követő időszakhoz köthető versei (A gólyához; A madár, fiaihoz; Levél egy kibujdosott barátom után) továbbra is biztosították előkelő helyét az elismert szerzők között.

Időközben a papi hivatást választva az irodalom mellett a protestáns egyházi szónoklat terén is jelentősebb tevékenységet folytat. Kiadott gyászbeszédei érdekes, 19. századi történelmi korrajzot adnak. Irodalmi és egyházi munkásságának összefonódásaként jelenik meg az Olajág című kötete.

A 19. század végéig a klasszikus szerzők között szerepelt, a huszadik század elején még helyet kapott az irodalomtörténet nagyobb összefoglaló műveiben, ám a továbbiakban egyre inkább kiszorult a kánonból. Leginkább csak a szabadságharchoz köthető versei, illetve Arany Jánoshoz és Petőfi Sándorhoz fűződő barátsága, a kor jelentős képviselőivel (többek között: Bajza Józseffel, Jókai Mórral, Heckenast Gusztávval, Pákh Alberttel, Egressy Gáborral) folytatott levelezése tartotta fent a nevét.
Kurátorok: Dr. Patonai Anikó Ágnes, Szűts-Novák Rita irodalomtörténészek

Megnyitó: 2017. május 23. 16 óra, VI. emeleti Díszterem, majd tárlatvezetés a VII. emeleti Katalógustérben
A megnyitó eseménye  

MEGHÍVÓ

A kiállítás a könyvtár hetedik szintjén, a katalógustérben tekinthető meg 2017. május 23. és december 20. között, a könyvtár nyitvatartási idejében. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kamarakiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják.

A megnyitó képekben