Újratervezések. Magyarország a jelenkorban

Az 1956-os intézet munkatársainak tanulmányai arra tesznek kísérletet, hogy az útvonaltervező programoknak köszönhetően szókincsünk részévé vált újratervezés kifejezését és lehetőségeit ők maguk is újragondolják. Úgy vélik, hogy az újratervezés fogalma termékeny keretet adott egyéni kutatásaiknak, és meggyőzően felhívja a figyelmet arra a problémára, hogy a 20. századi magyar történelemben megfigyelhető folyamatos újratervezések éppen annak a hagyománynak, annak a társadalmi értékközösségnek a kialakulását akadályozták meg, amelyet annyira hiányolunk, és amelynek megteremtését a jó emlékezetpolitika legfontosabb céljai közé sorolhatjuk. Az elveszett pótlasa mindig nehéz, de talán az egyes tanulmányok által is kirajzolódó erő és képesség az újrakezdésre, az újratervezésre egy ilyen kialakítandó értékkánonnak az első eleme lehet.