Szocialista lakhatás? A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon

A 19. század közepén kialakuló és máig érvényes lakáskérdésnek két probléma állt a középpontjában: hogyan lehet megfelelő otthont elfogadható áron az emberek rendelkezésére bocsátani, illetve milyen életformát, milyen életstílust hozzanak létre, támogassanak a felépülő lakások?

A könyv azt vizsgálja, hogy a hosszú ötvenes évek magyarországi sztálinizmusa milyen válaszokat adott ezekre a dilemmákra és hogy a válaszokból felsejlő „szocialista életmód” mennyiben befolyásolta az emberek hétköznapjait. A lakásépítés programjai, állami finanszírozásának, a lakástulajdonlás körülményeinek bemutatása és a korszerű lakás fogalmának körüljárása éppúgy izgalmas, komplex részei a műnek, mint az Óbudai Kísérleti Lakótelep és a berlini Hansaviertel lakótelep összehasonlító elemzése.

Keller Márkus történész, szociológus – az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézetének tudományos munkatársa és az ELTE TÁTK Történeti Szociológiai Tanszékének docense – a 20. századi lakáshelyzet kérdését Heidegger ismert esszéjével vezeti be, aki azt írja, a lakozás nem egyszerűen egy tevékenység a sok közül, hanem az emberi létezés maga. Ám ez nem magától értetődő dolog, hanem a modern embernek tanulnia kell azt. A mű fejezetei pedig meggyőzően bizonyítják, hogy a lakáskérdés az emberiség egyik legfontosabb, a szó filozófiai értelmében vett, egzisztenciális problémája.