A régi magyarországi énekköltészet biblikus cseh nyelvű nyomtatott emlékei a kezdetektől 1701-ig

Kovács Eszter 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában szerzett PhD fokozatot a Magyarországi jezsuiták és a cseh rendtartomány (Csehország Morvaország és Szilézia) 1773-ig című doktori értekezésével, és ettől az évtől az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa.
Kutatási területe a cseh–magyar kapcsolatok vizsgálata a 16–18. században. Disszertációja témája nyomán számos új monográfia született, legújabb kötete a nemzeti könyvtár és a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány
kiadásában jelent meg.

„Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy a katalógusban adatszerűen összegyűjtött 2335 vers és ének melyik mai modern közép-európai nemzet kulturális hagyományaiba illeszkedik. Többségük cseh szerző műve, és első megjelenési helyük is Csehországban vagy Morvaországban keresendő. A cseh énekeskönyvekből átvett, vagy Magyarországon élő cseh szerzők művei joggal sorolhatók a cseh kulturális örökséghez, de a hazai hagyománynak ugyanúgy a szerves részét képezik. Elsősorban a szlováksághoz köthetők, hiszen a hazai lutheránus szlovákok voltak az elsődleges befogadó közeg, de tágabb értelemben a magyarországi, Hungarus kulturális örökséghez is tartoznak. A cseh eredetű énekeskönyvek idővel szlovák szerzők műveivel egészültek ki, és a század végére a szlovákság is jelentős énekszerzőkkel büszkélkedhetett.” Kovács Eszter