,,Légy cseheknek pártfogója, magyaroknak szószóllója…”.

Kovács Eszter kötete a cseh–magyar kapcsolatoknak nemcsak a 16–18. századi katolikus, ezen belül jezsuita összefüggéseit tárja fel, hanem sokoldalú, szerteágazó kutatásaival ennek a korszaknak pontosabb művelődéstörténeti feltárásához járul hozzá.

A szerző ebben a könyvében felfedez, rendszerez, műve további kutatásokra ösztönöz, illetve eredményeit a közismeretek formálására irányítja. A cseh–magyar jezsuita kapcsolatok tudományos vizsgálata a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlavisztikai Intézetében kapott bohemisztikai képzése keretében indult, majd az Országos Széchényi Könyvtár RMNY–műhelyében (Régi Magyarországi Nyomtatványok) végzett munkája során érett forrásanyaggá az egyház- és rendtörténet, a történettudomány és más kapcsolódó diszciplínák számára. Magyarországisága a szlovák etnikai régió bekapcsolásával a magyar–szlovák–cseh háromszög szellemi összefüggésrendszerének, komplex vizsgálatának izgalmas alapanyaga.

A munka szinte valamennyi fejezete további monográfiákért kiált, főként a magyarországi Rumer Gergely cseh tartományfőnöksége, közös szentjeink kultusza vagy az iskoladrámák tematikus elemzése, nem utolsósorban a magyarországi jezsuiták és a cseh nyelv.