Lábadozó szél

A fiatal, még pályája elején járó Radnóti harmadik, 1933-ban megjelent kötetének hasonmás kiadása. A négy ciklusból és egy kötetzáró, hosszabb versből álló verseskönyv borítóját Dóczi György készítette. A fekete-fehér linómetszet expresszív stílusa kiváló összhangot alkot a versek egyik nyelvi regiszterével. A kötet második és harmadik ciklusának anyaga az 1931 áprilisában lefoglalt kötetből, az Újmódi pásztorok énekéből került át, a többi tizenöt vers e gyűjteményben olvasható először.

"A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma az utóbbi esztendőkben rendkívül figyelemre méltó munkát fejt ki, egymásután hozza ki azokat a könyveket, amelyek értéke az egyetemes magyar, sőt európai viszonylatban is igen magas fokú. Radnóti Miklós verseskönyve ezek között a könyvek között méltó helyet foglal el, és a feltétlen új hangú költő annak a bizonysága, hogy az új fiatalság éleslátása felül tud emelkedni a mindennapok hazugságain, és gyökerénél tudja megfogni a mégis élni akaró életet. Radnóti versei egészen különös és friss szabadversek, olyan belső ritmussal gördülnek előre, mint ahogyan a gyorsvonat robog s dübörög végig az alföldi tájon. Szavai pörölyütések, képei úgy nőnek ki a földből, mint a kenyéradó búzavirág, frissen és elevenen s minden romantikától mentesen. Valahogyan új Berzsenyi növekedését érezzük Radnóti verseiből, a rengő föld mély görgését s feszülő erők hegyrázó mozgását. Radnóti új kötetében már mint kiforrott poéta lép elénk, száll be a sorba, egyszerűen és természetesen, mint a közkatona, aki tudja, hogy rá még nagy feladatok várnak, s ő vállalni és végezni fogja ezeket a nagy feladatokat." (Csuka Zoltán)