Iszlámismeret Csehországban a 16–17. század fordulóján

Az oszmán hódítás kezdettől fogva aggodalommal töltötte el a cseh közvéleményt, a mohácsi csatavesztés után pedig a törökkérdés számukra is égető, aktuális probléma lett. A törökellenes harcokban cseh katonák is részt vettek, és a cseh közvélemény is élénk érdeklődéssel követte az eseményeket. A kötetben a cseh turcikairodalom egyik különleges műfaját, az iszlámról szóló műveket mutatjuk be. Ezek hitvitázó jellegűek, mégis eltérnek a keresztény felekezetek közt megszokott polémiáktól, mert itt nem az ellenfél meggyőzése a cél, hanem a törökökkel érintkező keresztények (katonák, diplomáták, meghódított területek népei stb.) áttérését igyekeznek megakadályozni. Közben választ keresnek azokra a kérdésekre is, amelyeket a magyar írók, teológusok, bölcsellők is feltettek. Így például: Miért engedi meg Isten, hogy a (korszak felfogása szerint) pogány törökök legyőzzék a keresztényeket? Katonai sikereik jelenthetik-e azt, hogy Isten előtt az ő vallásuk és szokásaik kedvesebbek? Szabad-e keresztény embernek fegyvert fognia, és harcolnia ellenük? Végül, hogy a török harcok nem jelentik-e a végidők eljövetelét, és az apokalipszis végső nagy csatájának közeledtét? A kötetben válogatott szövegrészek is megtalálhatók Bartoloměj Dvorský és Václav Budovec ilyen jellegű műveiből magyar fordításban.