A céltáblákat szőlő díszítse!

A polgárok és a parasztpolgárok lövészünnepeinek történetét és ezeknek szokásait gyűjtötte össze a Kovács József László szerkesztésében megjelent kötet. Számos érdekes, bájos részletet megtudhatunk a kiadvány dokumentumaiból, amelyek többségükben az OSZK gyűjteményeiből származnak.

A lövészegyleteknek hármas feladatot kellett ellátniuk: a városvédelmet, a lovagi fegyverhasználatot és a vallási szertartások fényének emelését. A soproni céllövészet rendjének első írásos szabályzata 1542-ben született. A szabályzatot gyakran forgatták, elhasználódott kéziratát 1577-ben újra leírták. A 17. század folyamán többször kiegészítették.

A céllövész egyletek tagjai a 16. századtól évenként ünnepségeket rendeztek hazai és külföldi lövészek részvételével. A versenyzőket alfabetikus névsorrendben rímbe szedve énekelte meg. A céllövészet népünnepély jellegét Johann Fischart svájci költő a 16. században „Glückhaft Schiffart” című költeményében örökítette meg. A soproni céllövészet legnevezetesebb irodalmi emléke a Dobner Ferdinánd által megénekelt Frey- und Trauben-Schiessen című emblémás füzet (Regensburg, 1698). A szerző a céllövészet emblematikáját négy kerek, szőlőfürttel díszített emblémával örökítette meg a leírások mellett.

A céllövő egyletek háborús időkben védelmi céllal újjászerveződtek a századok során. A soproni céllövő egylet 1791-ben, a napóleoni háborúk idején alakult újjá. Az 1542-ben megfogalmazott soproni céllövészeti szabályzat szerint a hajdani katolikus oltáregyletek is céllövő testvériséggé alakultak át. A soproni céllövészet rendje (1542) pontosan megfogalmazza a puskás lovagi lövészversenyek előírásait. Leírja a lövéshez használható golyófajtákat, a lőverseny részvételi díját, a versenyzőktől elvárt viselkedési formákat és az irányító tűzmesterek jogait. A 18. század végétől a lövészegyletek ünnepélyes felvonulások díszítő szerepét vállalták, vallási szertartások fényét emelték. A 19. század hetvenes éveiben a budaörsi lövészegylet is vallási céllal alakult meg. Ezek a parasztpolgári lövészegyletek főleg egyházi ünnepek fényét emelték. A budaörsi egylet tagjai is díszes ünnepi egyenruhában vonultak fel a körmeneteken, egészen 1944-ig. A harmadik korszakban, a 19. század közepén és végén újjászületett, vagy akkor alapított céllövő egyleteket főként az egyházi ünnepségek díszére, azok fényesebb kísérésére szervezték.