Biblia Sacra Hungarica

A Szentírás az egyetemes kultúra egyik alapköve, amely évszázadokon át a nemzeti kultúrák megtermékenyítője volt. Az évszázados, folyamatos használat áthatotta a keresztény népek gondolkodását, nyelvét, erkölcsét. Más országokhoz hasonlóan, Magyarországon is a bibliafordítások játszották a legfontosabb szerepet az egységes nyelvi normák, az irodalmi nyelv kialakításában.

A 2009-es A könyv, „mely örök életet ád” című kiállításhoz megjelentett katalógus és kísérőtanulmányaik a magyar Biblia útját követi, amely – Árpád-kori forrásokkal igazolhatóan – ezer esztendeje része életünknek. A magyar bibliafordítás a szóbeliségben született, de nyelvemlékeink arról vallanak, hogy a Szentírás lényegi részei rögzültek a használat során, és századokon át szinte változatlanul hagyományozódtak. Az első teljes egészében magyar nyelvű könyv, melyet külföldön nyomtattak, és az első magyar nyelvű, Magyarországon kiadott könyv egyaránt bibliafordítás volt.

A kötet bemutatja a hazai latin és a legszebb magyarságú biblikus kódexek híres példányait, az ún. „Huszita” Bibliák közé tartozó Bécsi, vagy a Jordánszky és az Érdy-kódexek mellett könyvtáraink legrégibb válogatott Vulgata kéziratait. Külön érdekességként kiemelt helyen szerepelnek a magyar történelem és művelődéstörténet számos nagy alakjának bibliái (Janus Pannonius, Balassi család, Kazinczy Ferenc, Ady Endre, Móricz Zsigmond), valamint József Attila, Babits Mihály, Jékely Zoltán, Szerb Antal, Illyés Gyula, Ottlik Géza, Pilinszky János és mások biblicitásának dokumentumai.