Elhunyt Botka Ferencné Lakatos Éva sajtóbibliográfus, bibliotecaria emerita

Botka Ferencné Lakatos Éva tanító szülők gyermekeként 1931. december 17-én született a Kiskőrös melletti Bócsán. 1949-től 1952-ig az Országgyűlési Könyvtár munkatársa volt. 1953-ban először az Országos Széchényi Könyvtár Módszertani osztályára került, majd egy évre rá a Hírlaptár munkatársa lett. A Dezsényi Béla vezette sajtóműhelyben kötelezte el magát egy életre a hírlapok mellett. A Hírlaptár különgyűjteményi státuszának megszűnésekor, 1969-ben hívták meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár folyóirattárnak élére. 1971-ben – egy évig – a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárában gondozta a folyóiratokat, majd 1972-től visszatért az Országos Széchényi Könyvtárba. Rövid plakát- és kisnyomtatványtári kitérő után az állományvédelmi mikrofilmezésre kerülő hírlapok címfelvevőjeként dolgozott a Mikrofilmtárban.

Korábbi főiskolai könyvtár szakos végzettsége mellé 1974-ben egyetemi diplomát szerzett. Igazi „könyvtárost próbára tevő” szép feladatra vállalkozott 1977-től a „régi csapattal” a Hírlapfeldolgozó Osztályon, ahol elkezdődött az időszaki kiadványok tételes összerendezése és rekatalogizálása. 1984-től nyugdíjba vonulásáig az Olvasó és Tájékoztató Szolgálat hírlapcsoportját vezette, igazi könyvtárosként, bibliográfusként kiapadhatatlan tudásának tárházát önzetlenül az olvasók, kutatók rendelkezésére bocsájtotta. Hírlaptári olvasószolgálati-tájékoztatói munkáját és bibliográfusi kutatásait nyugdíjba vonulása után is folytatta.

Bibliográfusi tevékenységének legjelentősebb mérföldkövei a 15 kötetes Magyar irodalmi folyóiratok bibliográfiája (1972–2000), A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája 1778–1949 (2011) és az idén megjelent 5. kötettel lezárult A magyar sajtótörténet bibliográfiája 1704–1944 (2010–2014). Publikációs tevékenységének egyik összegzése az 2004-ben napvilágot látott Sikersajtó a századfordulón című könyve, amelyet tanítómestere, Dezsényi Béla emlékének ajánlott.

Beszélgetés Lakatos Évával

Gyászjelentés