400 éves Comenius legismertebb pedagógiai műve

Jan Amos Komenský, latinos alakban Johannes Amos Comenius pedagógiai művei a mai napig meghatározzák a neveléstudományt, ezért illette őt az utókor a „nemzetek tanítója” címmel. Bölcseleti művei közül legismertebb A világ útvesztője és a szív paradicsoma, amely 1805 óta magyarul is olvasható. Az idősebb Karel z Žerotínának szóló ajánlás tanúsága szerint ezt a könyvét 400 évvel ezelőtt december 13-án zárta le.

A régi cseh irodalom kiemelkedő alkotása ez a mű, amely a mai kor emberéhez is szól. A Cseh Tudományos Akadémia komenológiai intézete a kézirat lezárásának 400. évfordulójára a könyv felolvasásával emlékezik.

A szerző ekkor élete legnehezebb korszakát élte. Az 1618-as rendi felkelés 1620. november 8-án a cseh rendek megsemmisítő vereségével ért véget a Prága melletti Fehérhegynél. A következő években II. Ferdinánd a felkelésre hivatkozva fokozatosan megvonta a protestánsok szabad vallásgyakorlathoz való jogait, míg 1627-ben a Megújított Tartományi Rendtartás kimondta, hogy Csehországban egyedül a katolikus az engedélyezett vallás. Bár hivatalosan csak az 1627–28-as törvények kötelezték őket a vallásváltásra vagy emigrációra, a fehérhegyi csata után rögtön elkezdődött a protestánsok menekülése Csehországból és Morvaországból. Komenský a cseh testvérek egyházhoz tartozott, később annak utolsó püspöke lett. Megélte és előre látta egyháza szétszóratását, majd eltűnését. A felkelés alatt elveszítette vagyonát, házát, könyvtárát, kéziratos munkái nagyrészt megsemmisültek. Felesége és gyermekei a háború alatti pestisjárvány áldozatai lettek. Miután mindent elveszített, 1628-ban hazáját is el kellett hagynia, ahová már nem is térhetett vissza. 

A világ útvesztője és a szív paradicsoma elmélkedéseiben Comenius saját alapvető tapasztalatát fogalmazza meg: itt, a földön nincs semmi, ami állandó lenne, biztonságot és igazi, mély boldogságot adna. Minden öröm csalóka, mulandó, és nem képes betölteni az ember vágyait. A történet egy vízió, tele allegóriákkal, képekkel, mégis az emberi lélek leghétköznapibb tapasztalatairól szól, a világ tökéletlenségéről, hamisságáról és az emberi vakságról. Főszereplője a Vándor, aki útnak indul megismerni a világot, vele tart két kísérője, Mindenleső Fürgeláb, aki a kíváncsiság kantárjával hajtja, és Bódulat, aki egy olyan szemüveget tesz az orrára, amely eltorzítja a valóságot, mert lencséjét a „látszat” üvegéből, keretét a „szokás” szarujából készítették. Bódulat azonban ferdén teszi a szemére a szemüveget, ezért felette elnézve a maguk valójában láthatja a világ dolgait. Így szembesül azzal, hogy mindaz, ami itt, a földön rendkívül értékesnek tűnik, például a tudás, a hírnév, a siker, a családi boldogság vagy a világi örömök, valójában rövid ideig tartó hiábavalóság. Az értük való erőfeszítések ezért nevetségesnek bizonyulnak. A világ királynője, akit hívei Bölcsességnek neveznek, valójában Hívság névre hallgat, és bár fátylai alatt vonzónak tűnik, leleplezve rút és esendő. A Vándor végül Jézusnál találja meg az igazi boldogságot, akit nem a világban, hanem a saját szívében lel meg.