Időszaki kiállítás: A rendszerváltás sajtója

A sajtó rendszerváltása

A rendszerváltás sajtója címmel minitárlat nyílt a VII. emeleti katalógustérben. A kiállítás két rendezője Lakatos Éva és Borsos Attila. Nem akármilyen kiállítás ez, hiszen a tárlókban látható lapszámok egytől egyig az első évfolyam első számai és valamennyi Lakatos Éva tulajdona.

Három év alatt 2.370 lap! Ez majdnem a fele Magyarország átlagos évi laptermésének. Eleinte még csak lassan csordogáltak az új lapok (1988-ban 314 jelent meg), de késõbb már, mint egy bővizû folyó (1989-ben 799, 1990-ben 1.256), és a sarki újságárusnál reggelenként izgatottan várták az új lapokat...

Kiállításunkon sok politikai napi-, heti- és havilap található, az akkoriban újjáalakult pártok és az akkor alakult új pártok lapjai. Az 1989. okt. 14-i Magyar Narancsban Kövér László felelős kiadó nyilatkozik a lap terveiről, a Beszélő szamizdatból az újságos standokra kerül, indul a Magyar Fórum (Csurka lapja), a Hiány, a Hitel, a Kapu, és a Népszabadság fejlécén is megváltozik a felirat, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapjából szocialista napilap lesz...

Sok irodalmi lap indult, pl. a Magyar Napló, az írók lapja, melynek állandó munkatársai voltak Csalog Zsolt, Ilia Mihály, Mészöly Miklós, Konrád György, Nádas Péter, Szőcs Géza... az Irodalomismeret, címlapján Keresztury Dezsővel...

Vallási és ifjúsági lapok, egyetemi lapok, szellemtudományi folyóiratok indultak, pl. a tétékás nyúz, a Hallgatói Önkormányzat hetilapja, mely közli, hogy a húspénz összege 1.210 Ft...

Ekkoriban sok induló folyóirat ragaszkodott a függetlenség vélt vagy valós látszatához, pl. Recept, független egészségpolitikai magazin, vagy a Tromf, független országos szatirikus lap már a fejlécében szükségesnek érezte hangsúlyozni függetlenségét...

és ne feledkezzünk meg az öntudatos férfiak lapjáról, az Apollóról sem, mely szabadelvű irodalmi, társadalmi, szexuáletikai magazinként címezte magát, vagy a Taburól, ahol a címlapon egy kulcslyukon keresztül egy másik világ vár...

A kiállítás anyagából 

Lakatos Éva
Lakatos Éváról  kollégáink és olvasóink egyaránt tudják, hogy a nyomtatott sajtó szerelmese, nemigen lehet tőle olyasmit kérdezni ebben a témában, amire ne tudna válaszolni.

- Valóban minden lapszám a saját tulajdona?
- Nagyon régóta gyűjtöm az újságok első évfolyamainak első számait. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor minden sarkon állt egy újságosbódé, volt köztük egy az Erzsébet téren, akivel sokat beszélgettem, szóltam neki, hogy gyűjtöm az első évfolyam első számait és kértem, tegye el őket. Ő így ezekből a lapszámokból mindig kicsit többet hozott és eltette őket.
- A rendszerváltás óta támadt fel Önben a gyűjtőszenvedély?
- Ezt én már nagyon régóta így csinálom. Erre születni kell. Édesapám tanító volt, akinek járt a Néptanítók Lapja. Nyolcéves voltam, amikor észrevettem, hogy az újságoknak van száma, dátuma és folyamatos oldalszámozása. Papám elég rendetlen ember volt, meghozta a postás az újságot, ő pedig letette valahová, persze mindig máshová. Akkor volt bajban, amikor jött a minisztériumból a tanyasi iskolákra vonatkozó rendelet és abban egy rendeletszámra hivatkozva azt írták, hogy megtalálható a Néptanító bizonyos számában. Szegény összeomlott, mert nem találta meg az adott lapszámot, be kellett kerékpároznia a tíz kilométerre lévő Kiskőrösre, ahol egy kollégája megmutatta az adott lapot. Még egy lap járt nekünk, Herceg Ferenc Új Idők című lapja. Akkor nyolcévesen, egy teljes nyáron át, mindkét lapot gyönyörűen rendbe raktam és nagyon élveztem a munkát. A lapokat forgatva fedeztem fel, hogy van éves tartalommutató, tárgymutató. Iskolába jártam már, amikor édesanyám, aki szintén tanító volt megrendelte az Én újságom, Tündérvásár című gyereklapot. Azt is szép rendbe raktam, majd az év végén bevittem az iskola könyvtárába. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy szép bolondéria. Szomorúan jegyzem meg, sajnos Magyarországon egyelőre még nincs sajtómúzeum, holott mindenütt van, Németországban kettő is. Pedig Dezsényi Béla, a valamikori Eötvös-kollégista, a hírlaptár valamikori vezetője, a hazai sajtótörténeti kutatás kiemelkedő személyisége már a hatvanas években azt mondta, ha majd az Országos Széchényi Könyvtár a Budai Várba költözik, lesz itt egy sajtómúzeum. Sajnos nem jött létre. Pedig ő még arra is képes volt, hogy külföldről a magyar követségek segítségével összegyűjtötte a különféle országokban megjelenő magyarnyelvű újságokat. Ha a hatvanas, hetvenes években itthon megjelent egy új lap, ő és a kollégák azonnal megvették. Mindig arra törekedett, hogy az állomány teljes legyen.
- Mi adta az ötletet a kiállításhoz?
- El sem tudom képzelni, hogy az ember közömbösen menjen el a rendszerváltás mellett. Nálam adottak voltak a lapok, meg kellett őket mutatni. Akkoriban minden újság új életet akart kezdeni, hiszen szabad lapindítás volt, bárki lapot indíthatott. Olyan ember is akadt, akinek a nevén összesen tizenkét újság volt bejelentve. Akkoriban a sajtóban is óriási volt a mozgás, minden változott. Hemzsegtek a standokon a lapok, régi, elfeledett újságok éledtek fel. A sajtó újjászületésének a pillanatát éltük a rendszerváltás idején, ez is egyfajta revolúció, papírforradalom volt. Az összes akkoriban megjelent lapból csupán húsz hiányzik.

Borsos Attila
38 éve dolgozik a könyvtárban, kiváló ismerője a magyar sajtótermékeknek. Ebből a sokévi tapasztalatból született  az általa összeállított „A magyar időszaki kiadványok repertóriumai II. : annotált bibliográfia”  - Budapest : OSZK : Gondolat, 2008. - 247 p. - (Nemzeti téka, ISSN 1586-1163) című hiánypótló munka is….

- Milyen aktualitása van a tárlatnak?
- Igaz, hogy tavaly volt a rendszerváltás húsz éves évfordulója. Akkor Éva behozta az újságokat, amelyek a saját gyűjtései. Rendeztünk egy kiállítást, de akkor a most látható lapoknak csupán töredékét lehetett látni. Támadt egy ötletünk, hogy a rendszerváltás sajtójáról kellene egy összefoglaló bibliográfiát készíteni a 88-ban, 89-ben és 90-ben megjelent lapokról. Mi ezt elkészítettük az OSZK katalógusa és Éva saját gyűjtése alapján, ráadásul egy sereg újságban, Magyar Naplóban, Magyar Narancsban és Sajtófigyelőben megjelent, hogy milyen új lapok indulnak. Mindent összeszedtünk, kigyűjtöttünk. Kiderült, hogy három év alatt körülbelül 2700 újság indult, igaz, azóta ezek 90%-a megszűnt már. Néhány persze, mint a Magyar Narancs, a Hiány, a 168 óra vagy a Kapu azóta is élő lapok. Az elkészült bibliográfia három kötetből áll, a kiállítás erre a még ki nem adott bibliográfiára is felhívja a figyelmet. Bár pályáztunk vele, de oklevélen kívül mást nem kaptunk. A bibliográfiában 50-60 olyan lap is szerepel, amely még az Országos Széchényi Könyvtárban sincs meg.
- Miért érdemes megnézni a kiállítást?
- A rendszerváltozás időszakában felszabadult az ország, megjelentek a szexlapok, a különféle közössége újságok, helyi értesítők, minden megyének újra lett napilapja, ahogyan a városoknak is. Az emberek reggelenként lementek az újságárushoz és elkapkodták a friss híreket. A lapok segítségével pontosan végigkövethető, hogyan zajlott le a rendszerváltozás.

A kiállítás megtekinthető: 2011. szeptember 12-től október 31-ig, a VII. emeleti katalógustérben. A belépés díjtalan.