Visszaemlékezés az 1848–49. évi szabadságharcra Erdélyben

„Az öreg Gutenbergnek oda fönt a lelke örül, hogy ily méltó utódja találkozik itt lenn a földön; mert ritka eset az, hogy valaki helyet találjon könyveivel, a szabadságharcra vonatkozólag megírt visszaemlékezéseivel a történet-irodalomban s megmaradjon szerény körében. Imreh Sándornak éles megfigyelő képessége, kitűnő emlékező tehetsége és kellemes előadási modora van s a szabadságharc történet irodalma sok becses adatot bír tollából, ami különben veszendőbe ment volna. Amit ír, az nem csak mint adat értékes, hanem mint olvasmány is kellemes.” E sorokat írta Imreh Sándorról a kolozsvári 1848–1849. Történelmi Lapok című folyóirat szerkesztője, Kuszkó István. De ki is volt ez az egyszerű közhuszár – mely „rangjára” igen büszke volt –, akiről ez a maga korában igen ismert és népszerű lap, tiszteknek kijáró módon, több oldalon emlékezett meg, míg egykori bajtársainak haláluk után is többnyire csak rövidke fél sor jutott, hogy emlékük a nemzet emlékezetében fennmaradjon?

Életéről, nyomdászi pályájáról Pászti László bevezetőjében olvashatunk, ahogy arról is, hogy a 15. Mátyás-huszárezred tagjaként, miként vett részt az 1849-es erdélyi hadműveletekben, és hogyan szerzett súlyos sérüléseket 1849. március 17-én Fogaras felszabadítását követően. A kötetben közreadott visszaemlékezése is ezen a ponton szakadt meg. Ám életét végigkövethetjük: 1857-ig az osztrák hadsereg kötelékében kellett szolgálnia Olaszországban, és csak leszerelése után térhetett vissza jelentősnek nevezhető nyomdásztevékenységéhez.

Két önálló füzetet jelentetett meg, az elsőt 1880-ban Visszaemlékezés az 1848–1849. évi szabadságharcra Erdélyben címmel. Nem tudni, mi motiválhatta, hogy több évtized elteltével megírja emlékeit, de a könyv nagy sikere bizonyára ösztönzőleg hatott rá a későbbiekben. A munkát a következő sorokkal kezdte: „Fogyunk nagyon, kik az 1848–49-iki önvédelmi harcban részt vettünk, s éppen azért ne mulasszuk el az utókor számára följegyezni az akkor történt oly csatatéri mozzanatokat, melyekben egyik vagy másik jelesünk, de főkép nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor is részt vett.” Tartalma a vízaknai csatától a sárkányi megsebesüléséig terjed, majd a végén Bem nevezetes tetteit emeli ki, s sorait Horváth Mihály erdélyi eseményekre vonatkozó tévedéseinek említésével zárja. Második füzete, melyben már bővebben írta meg az eseményeket, 1882-ben látott napvilágot, Emlékek az 1848–49-ik évi szabadságharc korszakából Erdélyben címmel. A könyv Kolozsvár felszabadulásával kezdődik, majd követi a korábbiak menetét, ezután fogarasi emlékei következnek, végül pedig az 1848-as őszi–téli események. Mindkét könyvének hasznát Bem nővéreinek megsegítésére szánta.

E kötet Imreh Sándor Visszaemlékezés…-ét adja közre, melynek 206 oldalnyi terjedelmű, fólió méretű kötetes kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi.