A Tíz Bambusz Csarnoka

„Vajon – tűnődik Szung mester - mi az a hordozó, amely közvetíti a természet csodáit és a Világegyetem titkait a régmúltból a mába, Kínából az idegeneknek, úgy, hogy a később születettek is első látásra megtanulhatják? Ha uralkodó és alattvaló, mester és tanítvány közt csak szó által történnék közlekedés, véghez lehetne-e ezt egyáltalán vinni? Viszont egyetlen lap papírral vagy egy vékony kötetnyi írással oly könnyen lehet tanítani és rendelkezéseket teljesíteni, ahogy a szellő lengedez, vagy ahogy a jég megolvad a napon. Valóban szerencsés dolog, hogy a Tiszteletreméltó Papír Úr létezik e világon, kinek bölcsek és balgák egyaránt hasznát látják." Szung Jing-hszing: Művességek, a dolgok feltárásához (1637) (Csongor Barnabás fordítása)

A kínai kultúra írásbeliségének története mintegy háromezer ötszáz évet ölel fel; az időszámításunk kezdete előtti évezredben már írtak ecsettel, tussal selyemtekercsre és összefűzött bambuszlapocskák sorozatára – a kínai hagyomány ezeket tartja a könyv legrégibb formájának. Időszámításunk második évszázadának elején találták fel a papírt, a könnyebben kezelhető, olcsóbb hordozóanyagot; mintegy háromszáz évvel később pedig már elkezdtek fametszetes technikával sokszorosítani képeket, majd szövegeket. Így kialakult a táblanyomtatás, melynek legkorábbi, keltezett emléke i. sz. 868-ból való.

Az Országos Széchényi Könyvtár 2003-as kiállítása a pekingi Nemzeti Könyvtár kincseiből válogatott anyaggal szemlélteti a kínai könyv kialakulását, a táblanyomtatás és a könyvformák változatait, a színes nyomtatás kialakulását. Látható buddhista szentszövegtekercs a 13. század végéről, leporelló alakú nyomtatvány és sokféle könyv a 14-19. századból, köztük olyan klasszikus irodalmi alkotások, amelyeket magyar műfordításban már ismerhetnek az érdeklődők. Megcsodálhatunk szépséges könyvborítókat, finomrajzú, fametszetes illusztrációkat és festészeti tankönyvek míves, több táblával nyomott, színes lapjait. A Kínai Nemzeti Könyvtárból érkezett eredeti anyagot kődomborművek levonatai (ún. pacskolatok), hagyományos térképek és néhány kézirat, kalligráfia egészítik ki. Ferenczy Mária bevezető tanulmánya részletesen bemutatja a kínai írásrendszert, kalligráfiát, az írás hordozóanyagait, eszközeit, a sokszorosítás formáit, a táblanyomtatás kialakulását, terjedését.