Háttal a jövőnek?

A kisvárosokban élő, középfokú oktatási intézetekben tanulók országos mintáján 2001 tavaszán végzett felmérés eredményei szerint a korosztály olvasási kultúrája szorosan összefügg a családi háttér (főként az anyák) iskolázottságával, a szülők foglalkozásával, az oktatási intézmény jellegével és a regionális kultúrákkal. Az adatsorok bizonyítják a differenciáltabb nemzeti azonosságtudat és az olvasói aktivitás, ízlés összefüggését. Az oktatási és a könyvtári rendszer általános fejlettsége, a megfelelő szintű olvasási kultúra elengedhetetlen feltételei az egyén konfliktusmegoldó stratégiáinak, munkavállalói esélyeinek. A képzettség, a műveltség köztudottan nem csupán a gazdasági fejlődés, a jólét egyik kikerülhetetlen előfeltétele, hanem ugyanakkor az együttműködési készség, a kölcsönös megértés, a tolerancia, a társadalmi béke egyik központi alapkérdésévé vált.

„A műveltség mint szabadság” – ez a jelszava az UNESCO által meghirdetett Olvasás évtizede programnak. Egyik esszéjében Kierkegaard az egyén és persze egyúttal az egész emberiség időszemléletét a csónakban ülő személy helyzetéhez hasonlítja. Húzzuk az evezőket, és pontosan látjuk a már elhagyott, elsuhanó parti tájakat, a múltat, de hátunk mögött van a cél, a jövő, melyből aligha sejtünk valamit. Lehet, hogy mi még mindig inkább csak háttal ülünk ennek az ilyen fajta jövőnek, szabadságnak?